HTML

kisgömböc

A kisgasztronómia nyomában. Resti-túció - avagy vissza a KISVENDÉGLŐK világát! Ízlések és pofonok. (Jól)lakva ismerszik meg az ember. Csatlakozz! Írj étterem(kisvendéglő/bisztró/büfé stb.)kritikát és meghívunk társszerzőnek!

Friss topikok

Linkblog

Archívum

Szeráj – a nagykörút vándorainak

2007.10.25. 11:37 kisgömböc

Szeráj Török Étterem Gyorsbüfé 

 

 

Dichotómikus leszek: előbb jön a dícséret, aztán irodalmi átvezetés után a fika. A mócsingért cserébe.

Kezdetben vala egy csudajó hely, éppen a Vígszínházzal szemben, a betérő vándor hosszas, ínyenc falatozásba kezdhetett a Kelet ízeiből. Nemcsak azért, mert új volt még ez a magyarnak (a török konyhát talán az sem mind próbálta, aki aranyért és irháért járta meg anno a Boszporuszt.) Bár zsúfolt volt, még kifogástalan volt a minőség.

Az utcai ablaknál csirke- vagy borjúhúsos, laktató gyrost kaphatsz olcsón (McTörök…), bent hósszú terülj-terülj pult fogad. Mondjuk az már nem szimpatikus, hogy sok mindent mikróban melegítenek fel… Törökparadicsomból (magyarul: bikatökéből) igen jók (vagyis padlizsánból ötös), de a falra plakátozott étlapon macsó gyomrúaknak olyan húsos álomtálakat is találhatnak, hogy a vegák messzebb ülnek majd az asztalodtól. De ők is belakhatnak a tarkabarka salátáspultnál. Ami után még ott figyelnek a tálcákon a méztől lucskos sütik… A maradék kis helyre a tálcádon még kérj egy török teát, egy cukorral, s így elvileg, ha kellőképpen szerencsés vagy kajaválasztásban, kinéz neked egy jó nap.

Most pedig jöjjön a szeráj szó definíciója egy kötelező olvasmányból:

„…A drinápolyi országút csakolyan poros, kerékvágásos országút, akár a gyöngyösi, akár a debreceni. Hanem ha az a sok könny, amely arra az útra lecsöppent, valami gyönggyé változna, de sok volna a világon abból a gyöngyből! S neveznék talán magyar gyöngynek!
A városok végén álló vendégfogadó egy-egy kis Bábel. A világ mindenféle nyelvén lehet benne beszélni. De hogy meg is értik-e egymást, az már más kérdés. S főképpen azt nem értik meg, mikor egy-egy úri élethez szokott ember különszobát, tiszta ágyat s más efféle különlegességeket kíván.
A fogadó, vagyis amint ott mondják: karavánszeráj, egyforma a Kelet minden helységében. Nagy, ólmos tetejű épület; az udvarát embernyi magas kőfal keríti. A kőfal mellett belől egy másik kis alacsony és széles hátú, falféle kőépítmény van.
Azt mondanám róla, hogy ágy, de nem ágy, mert csak egy széles, lapos fal. De ha meg azt mondom, hogy fal, akkor mégiscsak inkább ágy, mert az utasok arra húzódnak fel, hogy a béka bele ne ugráljon éjjel a zsebükbe.
A töröknek azonban olyan nyugvóhely kell. Azon főzi meg a vacsoráját, ahhoz köti a lovát, s azon alszik. Ha éppen megesik, hogy a ló hozzáüti éjjel a fejét a gazdájáéhoz, hát pofon csapja a lovát, de egyúttal megnyugszik, hogy megvan a lova. A másik oldalára fordul, és alszik tovább.”

(Nem írom ide, miből van: legyen rejtvény. Persze nem nehéz feladvány… még az ötödikesek is tudják… vagy már csak ők? :) )

És akkor lássuk, mivé züllött mára a hely. No nem éppen a fent leírtakhoz hasonlóvá, de már közelítenek hozzá… A látszólagos fejlesztések ellenére ’sovánkodik’ a pesti török félhold. Mert ha ma, 2007-ben, az EU-ban egy fővárosi, forgalmas étteremben billegnek az asztalok, minimum seggberúgás jár a vezetőnek. Nekifutásból. És asztalonként. És hiába bővítették a helyet, ha a konyhát is hagyják elzülleni. Lassan már ünnepi menüben kínálhatják a mócsingmentes húsételeket. Amiért meg szeneslapát járna a szakácsnak. Tarkóra. Ha akarja, adja tovább az anyagbeszerzőnek…

A mélypontot a következővel érték el s nem csak egyszer: van nekik egy vegyes, húsos ’egybetáljuk’ (jobb híján nevezem így), amiben főként hús (nem rikán mócsing, vagy a gyrosnyársról a maradék), krumpli, paradicsom szerepel, de igen változatosan teszik élvezhetetlenné. Gyakran szalmakrumplit tesznek a tocsogó szaftba, éretlen paradicsommal díszítik, de ami (remélhetőleg már) alulmúlhatatlan: nem nyers uborkát csíkoznak bele, hanem savanyúságot! Savanyú ubit! Ami jól elengedi magát a kemencében… Mindent „jól” át is jár az ecetes íz… Mintha belefinganál egy levesbe… Valami senkiházi magyar honfy szakácsnak adta ki magát a konyhán, és még rá is beszélte a török tulajt, hogy mink eztet szeressük?! Karót neki! (A karóba húzásról Ivo Andrić ír – talán túlságosan is - precízen és plasztikusan a Híd a Drinán c. regényében, de gasztroblog lévén ezt most inkább nem idézzük. Pedig megérdemelnék.)

Jumurdzsák a konyhában. 

(Ja, és persze /?!/ nincs alkohol... Pedig ugye, anno a Hódoltságban, ahová már nem látott el Allah, ők maguk sem vetették meg - idézet u.onnan: "A hordók eközben csapot kaptak. Bögrékben és tülkökben itták a törökök a magyar bort.
...

- Bort is raboltak délben. Itt van a saroglyában.
- Nem isik a terek, te!
- Dejszen nem török ez egy se, mikor bort lát."

2 komment

Címkék: budapest török mócsing szeráj nagykörút

Wellness - sült szalonnával

2007.10.23. 22:00 kilfenora

Történt, hogy Kilfenora és Kilfenoramama (egyik sem Nóra) az őszi hosszú hétvégét ázással töltötte Hévízen (Danubius Health Spa Resort. Képek itten). Gasztroblog lévén, most csak az éttermi részéről fogok írni, amely azért nem volt tökéletes. Pedig egy 4* superior szállodától többet várna az ember lánya.

Előrebocsájtom, félvega vagyok: eszem halat, tojást és tejtermékeket, csak húst nem. Nos, a büfévacsorában a szálloda mindössze ugyanazt a fagyasztott halat bírta produkálni, csak más-más körítésben, illetve egyik este túlfőtt trikolor penne volt sajtszósszal (ezt meg kellett kérdeznem a pincértől, mert az íze alapján nem derült ki). Kilfenoramama nem vega, még félig sem, de ő sem igazán talált a fogáravalót mindennap.

Mivel félpanzióban voltunk, hasznot a szállodának csak az italfogyasztással hajthattunk... és hajtottunk is. Egy kis Unicum és fél liter házi Olaszrizling mintegy 3000 forinttal vetette vissza a költségvetésünket. A gyümölcs magyar szokás szerint főleg kompót volt, persze jó cukros, alma vagy körte. Aki korán jött, kaphatott banánt, vagy félbevágott és folpackba csomagolt narancsot. Nevetséges... Jaj, és a kedvencem, a "Meleg zöldségek" voltak: azaz túlfőtt sárgarépa, néha brokkoli, kukorica... mind mintha mirelit lett volna. A neve miatt pedig végleg elment a kedvem ettől a körettől. Furcsa módon utolsó reggel már friss padlizsán- és cukkíniszeletek is voltak a fent említett rémségek mellett.

A reggeli viszont minden tekintetben megfelelt kategóriájának, csak azt nem tudom megérteni, ha tellik bio-tejre, 100%-os almalére, akkor a narancs és grapefruitot miért kell vizezni? Miért...?! Ezt leszámítva a reggeli tényleg bőséges volt, többféle tojás, zöldségek, teák, kávék, péksütik... és az elmaradhatatlan virsli, sült szalonna (wellness szálloda, ugye  emlékszünk :) )

Az éttermen kívül volt még az épületben egy Ciklámen Presszó nevű intézmény is, de a bejáraton már a Retro Bisztro név állt, valószínűleg ezt már ők is úgy gondolták, nem tudják másként, csak viccként eladni. Az egész szállodát ugyanis valamikor a 70-es években építették, és még csak a szobák modernizálásánál tartanak, a többi erősen khm, retró. Sajnos, és nem véletlenül, erről nincsenek képek a honlapon. Elég legyen annyi, hogy régóta nem láttam pincérnőket ilyen régies textil-'csizmában', tudjátok, mire gondolok! ;) Itt olyan delikát finomságokat lehetett fogasztani, mint Somlói galuska, Tavirózsa-desszert (800 HUF), vagy uzsonnára párosvirsli mustárral.

Száz szónak is egy a vége, wellnessben erős, gasztróban viszont erős közepes a szálloda. És valaki bőkezűen mérte a csillagokat.

Szólj hozzá!

Címkék: retro danubius bio wellness vidék hévíz

Mócsingvadászaton Budavárában

2007.10.19. 14:36 kisgömböc

Rajzanak a német turisták a Mátyás templom körül, ahol egyre több nívós étterem csalogatja őket, mikor már kiszívta erejüket a nap és az idegenvezető. Ám mi nem feledjük, nem csúcsgasztronauták vagyunk. Olyan helyeket keresünk, ahová betérhet a tisztes honpolgár, ha a pepszin már mardossa a hasfalát harangszó idején, továbbá: a.) ehhez nem kell gyorshitelt felvennie, b.) még jól is lakik. (A magyar ember csak elveri éhségét főétkezéséig, a televízió előtt elköltött vacsoráig. Elvégre a sorozatokhoz a legfinomabb a kiolvasztott mirelit álsajtos álpulyka…) 

Első célállomásunk a várbeli Fortuna étterem emeletén lévő népetető menza. Vegyes társaság teszi itt nap mint nap tiszteletét: a szomszédos levéltárakból kis csoportokban rajzanak ki a történészek (mikrotörténészeknek fél adag :), és mindenfelől a hivatalnokok (felteszem, a hotelek megetetik dolgozóikat). Néha betévednek – de akkor nagy rajokban – turisták is, s nemcsak Ká-Európából, hanem a távoli napkelet birodalmaiból is.

A konyha igazi nagyüzem, elég nagy a kínálat, de vigyázni kell: itt mindent három-négy napig tartanak menün… A gomba és a hús elegánsan egyszerű metamorfológiákon esik át, ahogy azt mindenki el tudja képzelni: legvégső állapota a fasírt. Egyben ez a konyha legbravúrosabb kreációja is. Képesek a mócsingot külön mócsinbfasírtnak "feldolgozni", de aki egész héten odajár, az már kiismeri magát. A betévedőknek meg jó étvágyat és erős gyomrot kívánunk mellé. Persze a dörzsöltebbek már az étlapot olvasván is beláthatnak a fedők alá: ami külön hangsúlyozottan borsos (néha: 'borsós', de az ugyanaz náluk…) vagy paprikás, akkor az a tegnapi maradék. Az extra fedőszag náluk a kapros szósz, legalábbis ezzel „fedezték” mócsingfasírtjukat a minap .

De hogy feltegyem az objektívet is kamerára: úgy általában kielégítő, rendes hely, csak tényleg figyelni kell a menüt minden nap. Vagy rákérdezni annál, aki gyakran jár arrafelé.

Az étkező egy tágas terem a Hiltonnal szemben, a szállodára és egy belső udarra (butikokra és a levéltárra) néző ablakokkal. Ha sok a fázós, még az ebédjét is kucsmában elköltő nyugdíjas néni meg bácsi (pedig: lásd. Ivan Gyenyiszovics egy napja… még ő is levette!), akkor kissé megszorul a levegő, de pluszpont (ebben a kategóriában bizony ezért is jár...), hogy általában van víz az asztalon.

Árban felső-közép kategória (itt persze nem a normál éttermi ársávra gondolok), nagyon szerényen kijössz 400-ból is, szerényen-éhesen még ezer alatt maradhatsz, ha pedig dorbézolsz: alkoholizálsz (van poharakba kimért bor, néha jó, néha nem), netán sütizel is (ezek jók, talán hozatják), hát fizess is érte. (Levesek csészében is, féláron, de másban nincs féladag.)

Csak felkészülten menj (kikérdezve a kollégákat), máskülönben lutri. Vagy válaszd az ízetlen egyenkajákat (főzelk, feltéttel), akkor nem ér semmiféle meglepetés. Na jó, rakottakban jók.

A várban nem sok olcsó kajálda van, és ezt a helyzeti előnyüket ki is használják.

2 komment

Címkék: vár buda menza mócsing fortuna nevesincs